paracelsus a mágus

A mágikus Paracelsus -orvos és gyógyszerész

Paracelsus és az orvoslás négy alappillére 

Paracelsus Quinten Massys festménye -Louvre, Paris.
Paracelsus – Quinten Massys képe -Louvre, Paris.

A Bölcsességről , Jellemről,  Asztrológiáról, Alkímiáról a Gyógyszerekről, Mágiáról és Istenről. Paracelsus:

„A nagy természetből ismerjétek meg tehát a mikrokozmoszt, s akkor megértitek az emberben rejlő nagy titkot is; nem az én szolgálatomra, hanem a magatokéra, a betegekére és Isten dicséretére.”-
írta Paracelsus immár több mint 500 éve.

“A gyógyszer a természetben rejlik, ott kell felfedeznie az orvosnak. A természet összeállította a recepteket, az orvosnak nem kell sem hozzátennie, sem elvennie belőle. „A receptek összeállításának tudománya a természetben van, s ő maga állítja össze őket.”-vallotta.

Paracelsus svájci orvos, asztrológus, teológus, alkímista, ezoterikus bölcselő, természettudós, polihisztor. A 16. század második fele óta az leghíresebb európai orvos.

Paracelsus a XVI század méltán világhíres orvosa, ebben a korban tanított és gyógyított, és azóta nagyon sok írás látott róla napvilágot. Aki „találkozott” Paracelsusszal, nem tudott közömbösen viszonyulni hozzá. Talán nincs orvos, akiről ennyit és ennyifélét írtak volna, mint róla.

Paracelsus az orvoslás 4 alappillérét a Bölcsesség, Asztrológia, Alkímia, Jellem négyesében határozta meg az új orvoslás alapjait kifejtő Paragranum című művében.

Nézzük hát Paracelsus a 4 alappillérét!

Az első pillér a klasszikus értelemben vett filozófia, a bölcsesség szeretete, a látható és a láthatatlan természet egységben történő kutatása

A Templomos Csepp a paracelsusi elveknek megfelelően

Paracelsus azt tanította, hogy minden orvosnak filozófusnak kell lennie. Filozófia alatt nem különböző gondolati rendszerek ismeretét értette, hanem a természet kutatását és mély ismeretét.

A filozófus a betegségek mögött álló, mélyebb okokat kutatja. Nem a tüneteket, a felszínt vizsgálgatja.

Paracelsus szerint a természet az orvos legjobb tanítómestere.
A természettől származik a betegség, a gyógyszerek, a beteg és az orvos is, így az orvos is egyedül ebből merítheti tudását. A filozófia nem más, mint tanulni a természettől, amely az Istenség megnyilvánulása. A természet egy könyv, és minden élőlény egy betű ebben a könyvben. A filozófus nem elégszik meg a betűk formáinak, sorrendjének tanulmányozásával, hanem olvassa a könyvet, mert szeretné megérteni, hogy miről szól.

„A természet valódi ismerete az igazi filozófia. Aki főként a dolgok külső megjelenését látja, nem „filozófus”(orvos). Az igazi filozófus a valóságot látja, nem a külső megjelenést.
Az igazi orvos látja önmagában a makrokozmosz teljes felépítését. A betegei felépítését úgy látja, mintha az egy tiszta kristály lenne. Ez a filozófia, amelyen a gyógyítás igaz művészete alapul.” A filozófus tehát képes egységben látni a látható és a láthatatlan természetet, a látható és a láthatatlan embert, képes a felszín mögött a dolgok lényegét, igazi valóságát látni. Az orvosnak nem elég, ha csak az ember testét ismeri, a betegségek tüneteit érzékeli. Mint tiszta kristályon kell keresztüllátnia a betegen és a betegség valódi okait felismerni. A maga teljességében kell látnia és gyógyítania az embert, minden lelki és szellemi indíttatásával együtt, hiszen ezek nem választhatók el egymástól. „Az az igazi orvos, aki ismeri a láthatatlant, amelynek nincs neve, anyagtalan, de mégis megvan a hatása”.

A második pillér az asztrológia

: az ókori hagyományokhoz hasonlóan Paracelsus a Naprendszer bolygói és az emberi test szervei, szervrendszerei között összefüggést talált (például a Napot a szívhez, a Holdat az agyhoz, a Merkúrt a tüdőhöz kapcsolta). Ezért tartotta fontosnak, hogy az orvos legyen jártas a csillagjóslás tudományában. Archidoxes of Magic című munkájában például jó néhány bekezdést szentel a különböző zodiákus jelekkel ellátott talizmánok és a különböző medálok gyógyító hatásának leírására. Megalkotott továbbá egy különös ábécét, amelyet Alphabetum Maginak nevezett el, és ezt használva, angyalok nevét véste rá a talizmánokra.

A mikrokozmosz és a makrokozmosz

Paracelsus szerint az embert nem lehet önmagában megérteni, hanem csak a természet egységének részeként. A természetet az Istenség megnyilvánulásának tartotta, egy hatalmas élőlénynek, amelynek minden része élő. A természetben nem létezik semmi olyan, amelyben ne lenne benne rejtve az élet, nincs test, amelyben ne lenne rejtve egy lélek – az ásványoktól a növényeken, az állatokon és az emberen át egészen az égitestekig. Az egész természet egy egység, amelynek részei egymással kapcsolatban és összefüggésben állnak, és amelyet egységes törvények irányítanak. „A természet, a világegyetem Egy, és eredete csak az egy örök Egység lehet. Egy élőlény, amelyben minden dolog harmóniában és vonzásban áll egymással. Ez a makrokozmosz. Az ember a mikrokozmosz. És a makrokozmosz és a mikrokozmosz Egy.”

Az ember tehát önmagában hordja a természet minden részét és erejét, és ezeket fel kell ismernie az orvosnak.

A paracelsusi orvoslás harmadik pillére az alkímia:

az anyag átalakításának tudománya. Az alkímiát a gyógyszerkészítés szolgálatába kívánta állítani
Így foglalta össze nézeteit:
„Sokan mondták már, hogy az alkímia csupán arany- és ezüstcsinálásra való. Számomra nem ez a cél, hanem megfigyelni minden erényt és erőt a gyógyítás szolgálatában.”[8] Gyógyszerei elsősorban gyógynövényekből és fémekből készültek, amelyek közvetlenül a természetben megtalálható formában nem használhatók gyógyításra, ezért szükség van az orvosra – mint alkimistára –, aki belőlük megfelelő főzetet, kenőcsöt készít. (Az alkímia hagyományai a modern orvostudományban is felfedezhetők. Például a Caduceus lett a nyugati orvoslás fő szimbóluma.)

Paracelsus a gyógyszerekről

Paracelsus a gyógyszereit mindig maga készítette. A gyógynövények helyett a belőlük készített kvintesszenciákkal (kivonatokkal)  gyógyított, csaknem minden akkor ismert betegség ellen volt gyógyszere. Paracelsus hatalmas impulzust adott a gyógyszerészet fejlődéséhez.

A középkorban elsősorban nem specifikus gyógyítási módszereket (pl. érvágás, hánytatás stb.) használtak.
Paracelsus azonban specifikus gyógyszereket alkalmazott. Azt tanította, hogy a különböző betegségek különböző terápiát kívánnak. Arról írt, hogy a szervetlen anyagok és a növényi drogok sajátossága az, hogy ami nagy adagban méreg, az kis adagban gyógyszer. Az, hogy a dózistól függ egy anyag gyógyító vagy mérgező hatása, máig a modern gyógyszerészet egyik alapelve. Az élethez nélkülözhetetlen só és a víz is mérgező nagy mennyiségben, ugyanakkor például a higany kellően kis mennyiségben gyógyszerként használható.

Paracelsus szerint a gyógyszer a természetben rejlik, ott kell felfedeznie az orvosnak. A természet összeállította a recepteket, az orvosnak nem kell sem hozzátennie, sem elvennie belőle. „A receptek összeállításának tudománya a természetben van, s ő maga állítja össze őket.

Paracelsus a toxikológia atyja

Mondása: „Dosis sola facit venenum.” „A mennyiség teszi a mérget.” (Kis adagban gyógyszer, nagy adagban méreg.[13]) Eredeti megfogalmazásban: „Alle Ding’ sind Gift und nichts ohn’ Gift; allein die Dosis macht, das ein Ding kein Gift ist.” (német)

„Minden dolog méreg, ha önmagában nem is az; csupán a mennyiség teszi hogy egy anyag nem méreg.”

Más szóval, az anyag mennyisége legalább olyan fontos, mint annak természete. Például, egyes embereknél az aszpirin kis mennyiségben jótékony hatású orvosság, míg nagy mennyiségben halálos méreg lehet. Ugyanakkor bizonyos személyek esetén már egészen kis mennyiségű aszpirin is halált okozhat.

Az orvoslás negyedik pillére az orvos jelleme:

önzetlensége és erkölcsi tisztasága, ami Paracelsus szerint minden gyógyszernél hatásosabb.

Paracelsus szerint a filozófia, az asztronómia és az alkímia önmagában nem teszi képessé az orvost arra, hogy gyógyítson, mindez a tudás nem elég, szükség van magára az orvosra mint emberre.
És mivel az orvos jelleme sokkal erősebben hat a betegre, mint bármilyen gyógyszer, ezért az orvoslás negyedik oszlopa, mintegy alapja és záróköve a többi oszlopnak a jellem, az erkölcs.

Paracelsus igen magas erkölcsi szintet követelt az orvosoktól.
Azt mondta, hogy az első és legfontosabb követelmény egy orvos számára a tökéletes tisztaság és az őszinte, tiszta szándék, a mentesség a becsvágytól, a hiúságtól, az irigységtől, az erkölcstelenségtől, az önhittségtől. Azt tanította, hogy a szeretet és a megértés a legfőbb gyógyító erő. Az orvosnak éjjel-nappal betegeire kell gondolnia, és minden szellemi erejét betegei szolgálatára bocsátania.

A kétféle orvos

Azt mondta, hogy kétféle orvos létezik: olyan, aki szeretetből cselekszik, és olyan, aki haszonlesésből. És a művéről felismerhető mindegyik, mert a gyógyítás csak akkor lehet tökéletes, ha szeretetből fakad. A szeretet gyógyító ereje kapcsán nemcsak az orvos-beteg kapcsolatra gondolt, hanem magára a betegre is. Ugyanis csak az képes meggyógyulni, aki szeret. Amíg az ember csak magával törődik, a maga javát keresi, vét az egyik legfőbb természeti törvény, az egység törvénye ellen. A mások iránti szeretet adásra sarkall, s aki ad, az mindig tisztul és növekedik. Ha szeretünk, képesek vagyunk sok rossz dologtól megszabadulni, változni, jobbnak lenni. A szeretet a tökéletesség felé vezet, és így gyógyulást hoz.

Paracelsus a nagy rejtett bölcsességről azaz a Mágiáról:

Mágia azért van, hogy az ember át tudja élni és megtanulja ismerni azt, amire eszével nem képes. Mert a mágia a nagy, rejtett bölcsesség, mint ahogy az ész a nagy, nyilvános bolondság. Ezért szükséges, hogy felőle a teologisták tudomást szerezzenek, és megtudják, mi a mágia alapja, nehogy alaptalanul és megvetően közönséges varázslatnak nevezzék. Isten a mágiát az ember rendelkezésére bocsátotta, s ez annak jele, hogy használhatjuk, de jele annak is, hogy szerepünk milyen fontos. Ha ugyanis valaki hamis mágiát űz, Istent kísérti. És ha a hamis mágiát űzi, jaj neki, szegény lelkének

Minden készség és művészet Istentől jön és semmi sem jöhet máshonnan. Éppen ezért senkinek sem szabad a csillagászatot, az alkímiát, az orvostudományt, a filozófiát, senkinek a teológiát, a zenét, a költészetet meggyalázni. Miért nem szabad ezt tennie? Mi az, amit az ember maga talált ki? Talán azt a foltot, amivel nadrágját foltozza? Mit találhat ki az ördög? Semmit, egyáltalában semmit, annyit sem, amivel fején egy tetűt megfoghatna és megölhetne. Ha azonban valaki valamilyen módon bennünk a nagy Fényt meggyújtja, akkor az ördög elkezdi a kalauz szerepét játszani, és elkezdi azt, amit Isten adott, meghamisítani.

Mindenekelőtt meg kell teremteni a próbaeljárást, hogy az ember a szentet a nem szenttől meg tudja különböztetni. Meg kell vizsgálni, hogy a természet vagy pedig Isten szelleméről van-e szó. Mindenekelőtt szükséges tudni, hogy mi az a divináció, és mi az, ami a divinitástól származik.

A Szentírás Varázslói és Mágusai

A Szentírás varázslónak nevezi – éspedig megkülönböztetés nélkül – mindazt az embert, aki tapasztalatokat tud szerezni a természetfeletti dolgokról, de aki ugyanakkor nem szent. Ezt jól meg kell jegyezni, Isten azt akarja, hogy szívünkben egyszerűek legyünk, mint az apostolok, hajszálakat ne hasogassunk és a dolgok rejtett okait ne kutassuk. Nehogy azzal visszaéljünk és másoknak vele kárt okozzunk. De éppen ezért nem szabad mindenkit varázslónak tekinteni, akit az Írás annak nevez. Ha így lenne, ebből az következne, hogy a napkeleti bölcsek is varázslók voltak, mivel a természetfölötti dolgokba jobban be voltak avatva, mint mások az ő korukban.

A Szentírás azonban őket nem varázslónak, hanem mágusoknak nevezi. Hogyan kell ezt érteni? Csakis így: ezek az emberek nem éltek vissza a természetfölötti valóságról szerzett tudásukkal. A mágia ugyanis az a tudás, amely teljes hatalmát és erejét a hit alapján fejti ki. Ha ezzel az ember visszaél, akkor keletkezik belőle a varázslat. Éppen úgy, ahogy Istenben a halottak új életre támadnak, éppen úgy adatott meg a hatalom a szenteknek a természet fölött. Mert vannak szentek, akik az üdvösséget szolgálják. Vannak szentek, akik a természet erőit szolgálják, ezeknek a neve mágus.

A Csodapatika elkötelezett amellett, hogy csak az általunk is ismert, megbízható biotermesztőtől, független minőség ellenőrző szervezet által bevizsgált alapanyagokból laboratóriumi körülmények között, gyógyszerész szakember által készített terméket forgalmazunk!
Csodapatika -Templomos Csepp >>

További cikkek :
Egynyári Üröm -Tízezrével öli a rákos sejteket
Templomos Életmód -Diéta
A templomos háromszög a titkok őrzője – Tomar
Hihetetlen középkori gyógyszerek
Top 12 Csodálatos Gyógynővény
Cikkek a Csodapatikán
Csodapatika Facebook oldala


Comments are closed.